A Kolozsvárról Désre tartó műútról Válaszútnál letérve már messziről feltűnnek a Kis-Szamos túlsó, védettebb jobbpartján a Bánffyak egykori bonchidai kastélyának kiemelkedő tornyai. A fénykorában Erdély Versailles-aként számon tartott bonchidai Bánffy kastély ma is a Kárpát-medence egyik legszebb történelmi épülete.

Noha nem kétséges, hogy a Bánffyaknak ebben a birtokközpontjában már a XIV–XV. századtól is kellett állnia egy udvarháznak, csak 1512-ből és 1547-ből származó adatok szólnak a bonchidai kúriáról. Az 1668 és 1674 közötti időben folyó építkezésekre utaló adatokból következtetünk arra, hogy a régi udvarházat egy jóval kiterjedtebb, hengeres saroktornyokkal és kaputoronnyal erődített védőövbe foglalták be. 1680-ban egy katonai jelentés a környék erődítményei között Bonchidát mindjárt a Kornis család szentbenedeki kastélya után említi. Bánffy (II.) Dénesnek (1638 k.–1674) – két vármegye, Kolozs és Doboka főispánjaként, Kolozsvár, Szamosújvár és Somlyó főkapitányaként, I. Apafi Mihály fejedelem sógoraként – igénye és lehetősége is lehetett a nagyméretű, reprezentatív reneszánsz kastélykompozíció kialakítására.

Bánffy (IV.) Dénes gróf 1735-ben 12 éves gyermekként örökölte a birtokot, ifjúkora Bécsben telt el, ahonnan Mária Terézia főlovászmestereként visszatérve, 1747-ben kezdett az épület barokk átalakításához.

Dénes gróf építkezései – Mária Terézia erdélyi főlovászmesteréhez méltóan – először a reneszánsz kastély előtti díszudvart körvonalazták. Ez 1747 és 1751 között épült föl a kaputorony előtti területen, ott, ahol 1736-ban még a kastély paliszáddal kerített külső udvara helyezkedett el, már akkor „lóoskolával”, istállókkal, hintószínnel és cselédségi lakásokkal. Az új, patkóíves alaprajzú épületegyüttes szerepe az előbbivel mindenben egyezett, de kivitelezése és az építkezés minősége azonban már tulajdonosának bécsi tapasztalataihoz igazodott. A kormányzó örököse, Bánffy József (megh. 1858) még atyja életében lett Bonchida ura. 1820 táján lebontatta a reneszánsz kastély kaputornyát, és egybenyittatta a barokk díszudvart a reneszánsz kastély udvarával. Ezzel az átalakítással két külön épületrész alakult ki az egykori keleti szárny.

Ezekkel az építkezésekkel párhuzamosan a park is átalakult: az előző századból örökölt, mértanias francia parkot Bánffy József alakíttatta romantikus tájkertté.
A második világháború végén, 1944 őszén a visszavonuló német csapatok bosszúból fölgyújtották a kastélyt, s az épülettel együtt a lángok martalékává lett a pompás berendezés is, annak a megbecsülhetetlen kincsnek nagy része, amelyet a Bánffy család tagjai az 1700-as évektől kezdve lakóhelyük díszítésére felhalmoztak.

Ami a háború után következett, az végleg megpecsételte az épületegyüttes sorsát: a „társadalmi tulajdonba” került kastély helyiségeit sok mindenre fel lehetett használni, az istállóban kultúrház volt egy ideig, boltok, raktárak, szükséglakhelyek kaptak helyet a boltozott földszinti helyiségekben. A romokat a hatvanas évek elején a Műemléki Igazgatóság betonból öntött gyűrűvel és födémekkel, valamint új fedélszékkel és héjazattal kísérelte meg konzerválni, de az anyagi fedezet hiányában a munkálatokat hamarosan beszüntették.
Súlyosan károsult voltát hivatalosan bizonyítja, hogy a World Monuments Fund 2000-ben felvette a világ 100 legveszélyeztetettebb épületének listájára.

Mérete, építészeti és történelmi értéke, valamint károsodásának mértéke miatt a kastély felújítása és használata összetett feladat, amelyet csak megfelelő, hosszú távú stratégia alkalmazásával és nemzetközi együttműködéssel lehet sikeresen teljesíteni.

A helyreállítási munkálatok megkezdését a bukaresti Kulturális Minisztérium és a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közötti, 1999-ben aláírt egyezmény tette lehetővé.

Transylvania Trust Alapítvány és az Institute of Historic Building Conservation, mint a kastélyban létrehozandó Épített örökség helyreállító szakképző központ szervezői biztosíthatják az épületegyüttes minőségi felújítását és hosszú távú védelmét. A kastély kereskedelmi egységeket is magába foglal majd, azaz vendéglőt, ajándékboltot, kávézót, illetve konferencia-központként is működni fog. A kastélyegyüttes több épületet foglal magába: a főépületet, a Miklós kastélyt, a volt konyhaépületet, az istállót, valamint a kapuépületet és a malmot. Helyreállításuk és hasznosításuk az anyagi támogatásoktól függ.