Bonchiday Bánffy-kastély
A Bánffy-kastély rövid bemutatása
A Kolozsvárról Désre tartó műútról Válaszútnál letérve már messziről feltűnnek a Kis-Szamos túlsó, védettebb jobbpartján a Bánffyak egykori bonchidai kastélyának kiemelkedő tornyai. A fénykorában Erdély Versailles-aként számon tartott bonchidai Bánffy kastély ma is a Kárpát-medence egyik legszebb történelmi épülete.
Noha nem kétséges, hogy a Bánffyaknak ebben a birtokközpontjában már a XIV–XV. századtól is kellett állnia egy udvarháznak, csak 1512-ből és 1547-ből származó adatok szólnak a bonchidai kúriáról. Az 1668 és 1674 közötti időben folyó építkezésekre utaló adatokból következtetünk arra, hogy a régi udvarházat egy jóval kiterjedtebb, hengeres saroktornyokkal és kaputoronnyal erődített védőövbe foglalták be. 1680-ban egy katonai jelentés a környék erődítményei között Bonchidát mindjárt a Kornis család szentbenedeki kastélya után említi. Bánffy (II.) Dénesnek (1638 k.–1674) – két vármegye, Kolozs és Doboka főispánjaként, Kolozsvár, Szamosújvár és Somlyó főkapitányaként, I. Apafi Mihály fejedelem sógoraként – igénye és lehetősége is lehetett a nagyméretű, reprezentatív reneszánsz kastélykompozíció kialakítására.
Bánffy (IV.) Dénes gróf 1735-ben 12 éves gyermekként örökölte a birtokot, ifjúkora Bécsben telt el, ahonnan Mária Terézia főlovászmestereként visszatérve, 1747-ben kezdett az épület barokk átalakításához.
Dénes gróf építkezései – Mária Terézia erdélyi főlovászmesteréhez méltóan – először a reneszánsz kastély előtti díszudvart körvonalazták. Ez 1747 és 1751 között épült föl a kaputorony előtti területen, ott, ahol 1736-ban még a kastély paliszáddal kerített külső udvara helyezkedett el, már akkor „lóoskolával”, istállókkal, hintószínnel és cselédségi lakásokkal. Az új, patkóíves alaprajzú épületegyüttes szerepe az előbbivel mindenben egyezett, de kivitelezése és az építkezés minősége azonban már tulajdonosának bécsi tapasztalataihoz igazodott. A kormányzó örököse, Bánffy József (megh. 1858) még atyja életében lett Bonchida ura. 1820 táján lebontatta a reneszánsz kastély kaputornyát, és egybenyittatta a barokk díszudvart a reneszánsz kastély udvarával. Ezzel az átalakítással két külön épületrész alakult ki az egykori keleti szárny.
Ezekkel az építkezésekkel párhuzamosan a park is átalakult: az előző századból örökölt, mértanias francia parkot Bánffy József alakíttatta romantikus tájkertté.
A második világháború végén, 1944 őszén a visszavonuló német csapatok bosszúból fölgyújtották a kastélyt, s az épülettel együtt a lángok martalékává lett a pompás berendezés is, annak a megbecsülhetetlen kincsnek nagy része, amelyet a Bánffy család tagjai az 1700-as évektől kezdve lakóhelyük díszítésére felhalmoztak.
Ami a háború után következett, az végleg megpecsételte az épületegyüttes sorsát: a „társadalmi tulajdonba” került kastély helyiségeit sok mindenre fel lehetett használni, az istállóban kultúrház volt egy ideig, boltok, raktárak, szükséglakhelyek kaptak helyet a boltozott földszinti helyiségekben. A romokat a hatvanas évek elején a Műemléki Igazgatóság betonból öntött gyűrűvel és födémekkel, valamint új fedélszékkel és héjazattal kísérelte meg konzerválni, de az anyagi fedezet hiányában a munkálatokat hamarosan beszüntették.
Súlyosan károsult voltát hivatalosan bizonyítja, hogy a World Monuments Fund 2000-ben felvette a világ 100 legveszélyeztetettebb épületének listájára.
Mérete, építészeti és történelmi értéke, valamint károsodásának mértéke miatt a kastély felújítása és használata összetett feladat, amelyet csak megfelelő, hosszú távú stratégia alkalmazásával és nemzetközi együttműködéssel lehet sikeresen teljesíteni.
A helyreállítási munkálatok megkezdését a bukaresti Kulturális Minisztérium és a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közötti, 1999-ben aláírt egyezmény tette lehetővé.
Transylvania Trust Alapítvány és az Institute of Historic Building Conservation, mint a kastélyban létrehozandó Épített örökség helyreállító szakképző központ szervezői biztosíthatják az épületegyüttes minőségi felújítását és hosszú távú védelmét. A kastély kereskedelmi egységeket is magába foglal majd, azaz vendéglőt, ajándékboltot, kávézót, illetve konferencia-központként is működni fog. A kastélyegyüttes több épületet foglal magába: a főépületet, a Miklós kastélyt, a volt konyhaépületet, az istállót, valamint a kapuépületet és a malmot. Helyreállításuk és hasznosításuk az anyagi támogatásoktól függ.
A Kastélypark
1944 előtt Erdély legszebb kastélyparkja Bonchidán volt.
A bonchidai kastélyparkról először a tizennyolcadik század közepén hallunk, amikor Bánffy Dénes, Schönbrunn és Versailles mintájára pompás franciaparkot próbált létesíteni Bonchidán. A Johann Christian Erras tervei alapján készült franciapark szigorú, mértani formáival egészítette ki az épületek barokk pompáját.
Szimmetrikus allék, széles teraszok, cserjék, nyesett bokrok alkották a parkot. Három, 1 km hosszú hársfaallé indult sugárirányban a kastély nyugati falától, s a hídtól egy negyedik indult észak felé.
A tizenkilencedik században a parkot Bánffy József alakíttatta át. A változtatások szorosan kötődtek az épületeken végzett munkálatokhoz. A geometrikus formákat a divatos, romantikus parkrendszer váltotta fel, előbb Hermann Sámuel, majd 1831-ben László János tervei alapján. Az angliai eredetű romantikus kertrendezési stílus a szigorú franciaparkok ellensúlyozásaként jött létre. A sugárutakat és formára nyírt bokrokat kanyargós utak, bozótok váltották fel, amelyek a szabadon növő fák és növényzet összhatását keltették.
A kastélypark ma már alig idézi hajdani szépségét, a gondozás több évtizednyi hiánya miatt elburjánzott, az évszázados fákat önkényesen kivágták. Reméljük, hogy a partnereink és nemzetközi összefogás segítségével, kiegészítve a kastély épületeinek újjászületését, a kert teljes helyreállítására is sor kerülhet, amelyet a helyiek és a látogatók egyaránt élvezhetnek majd.
A Szoborgaléria
A bonchidai kastély szoborgalériája Erdély legjelentősebb XVIII. századi szobor-együttese, létrejötte a Bánffy Dénes 1740-50-es években végbevitt kastélybővítéséhez kötődik, aki rangjához méltóan kívánta díszíteni a bécsi főúri épületekre emlékeztető kastélyát.
A korabeli reprezentációnál elmaradhatatlan szoborgaléria megvalósítását Johannes Nachtigall kolozsvári szobrászra bízta, aki a művészi minőségében is kiemelkedő – hősök, istenek, titánok – figuráit az antik görög-római mítoszvilágból, Ovidius római költő Metamorphoses című művéből merítette. A barokk főépület déli és északi oromzatára 3–3 mitológiai alak került, a déli homlokzaton egy hatalmas griffes címerkompozíció is helyet kapott. A kastély court d`honneur-ét övező patkó alakú épülettömb magába foglalja a kastély főkapuját is, melynek a falu felé néző oromzatán álló három titán szobrát a családi címer griffek által tartott domborműves kompozíciója egészítette ki. A kapuépület belső homlokzatán hét mitológiai alak állt – a középső három szintén titán volt. A court d`honneur felé nézett az a 4–4 kőszobor, amely a patkó alakú épület északi és déli szárnyait díszítette. A lovarda és az istálló udvar felőli attika-falain 11–11 antik hérosz és isten figurája állt. A lovarda és a kapuépület falu felé eső homlokzatait 20 díszesen faragott, néha figuratív elemekkel is ellátott kőurna tette díszessé, melyekből eredetileg 36 darab volt, ám az istálló urnái még 1944 előtt eltűntek.
Az attika galériáját reprezentatív kapukeretek egészítették ki, a lovarda bejáratánál egy ugrató lovász szobrával, az istállóén pedig egy domborműves ló-ábrázolással. Az istálló itató-kútját egy életnagyságú ló szobra emelte művészi rangra, mely az orrlyukain keresztül fújta a vizet. Ezeken kívül a kastélyparkban is álltak urnák és szobor-alakok.
A több mint 80 darabból álló galéria az utóbbi ötven év nemtörődömségének áldozatává vált. A még meglévő szobrok jó része Kolozsváron van, 1978-ban vitették be a földön heverő, széttört faragványdarabokat az Erdélyi Történeti Múzeum kőtárába (8 szobor és 4 urna), illetve Hagyatéki Osztályának udvarára (13 szobor és 4 urna). Bonchidán, az istálló attikáján eredeti helyén két szobor őrződött meg (Kadmosz és Héliosz), a kapuépületben berendezett múzeumban már öt szobor (a főépületről) és két urna töredéke látható, előtte pedig az istálló kútszobrának torzója kapott helyet.
Reményeink szerint a múzeum fejlődésével a szobrok nagy része visszakerül a kastélyba.
A Bánffy-kastély története
Belső tereinek gazdagságárol korabeli fényképek tanúskodnak. Az államosítás, a nem megfelelő hasznosítás, az állagmegóvás hiánya az épületek állapotának gyors leromlásához vezetett.
A hatvanas években a Bukaresti Műemléki Igazgatóság a romos főépületet megerősíti, de a helyreállítási munkálatokat anyagi fedezet hiányában hamarosan beszüntetik. Azóta a kastély épületei építőanyag raktárként, a park pedig tüzelőként szolgáltak.
Az együttes megmentése jelentős beruházást igényel, ami egy hosszú távú hasznosítást feltételez. A Transylvania Trust Alapítvány Nemzetközi épített örökség felújító szakképző központ létrehozását tervezi a bonchidai Bánffy kastélyban.
A helyreállítási munkálatok megkezdését a bukaresti Művelődésügyi Minisztérium és a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közötti, 1999-ben aláírt egyezmény tette lehetővé. A bukaresti Művelődésügyi Minisztérium továbbá támogatta a főépület tetőszerkezetének részleges felújítását.
Magánalapítványok támogatásával további helyreállítási munkálatok valósultak meg, az Építettörökség helyreállító szakképző program keretén belül, melyet a Transylvania Trust alapítvány és az Institute of Historic Building Conservation (IHBC) szervez.
Felújításból gazdasági fellendülés
Épített örökségünk több mint régi házak, kastélyok, templomok, múzeumok összessége – élő tanúja múltunknak, kultúránknak, mestertudásunknak, történelmünknek, életmódunknak, stb. Örökségünk, melyet őseink hagytak ránk, s amelyet kötelességünk legalább megőrizni, s utódainknak továbbadni. Történeti épületeink gondoskodásra, karbantartásra szorulnak (ennek módjáról szólnak a következő oldalak) –, de erőfeszítéseink megtérülnek a mindennapjainkhoz hozzáadott értékek révén.
Hozzájárulnak emberléptékű környezetünkhöz, amelyben élünk, dolgozunk, kikapcsolódunk, s amelyet élvezünk. Turizmus, kereskedelem, kulturális tevékenységek segítségével a régió fellendítéséhez járulnak hozzá, munkahelyeket teremtenek, s helyi termékeknek és szolgáltatásoknak piacot biztosítanak.
A Bonchidai szakképzőközpont fejlődése a helyi gazdaság fellendülését vonja maga után. Munkahelyeket, és a helyi cégek termékei (téglától zöldségekig) számára piacot teremt, ezúton segítve a helyi gazdaságot.
A kastély és a program nemzetközi hírnevének köszönhetően folyamatosan nő a látogatók száma, a kulturális turizmus fellendülésének jeleként.
A jövőben a program vállalkozókkal együttműködve konferenciaközpont és vendéglátó-ipari egységek létrehozását tervezi, amely az oktatási központ, műhelyek és a múzeum mellett működik majd Bonchidán. E folyamat első lépése a Kulturális Kávézó megnyitása volt 2001 novemberében.
A helyi közösség támogatása, valamint az önkormányzat és a polgármesteri hivatal együttműködése nagymértékben hozzájárul a központ fejlődéséhez.
Hogy jut oda?
A kastély a Bonchida nevű településen található, 30 kilométerre észak felé Kolozsvártól, azon a nemzeti úton, mely összeköti Kolozsvárt Besztercével/Nagybányával.
Kulturális turizmus a kastélyban
Idegenvezető által kalauzolt kirándulásokat szervezünk a kastélyban, mely során a munka bemutatására is sor kerül.
Bérlési Lehetőségek
Álomesküvőt szeretnél? A Bonchidai Bánffy kastélyban megtaláltad a helyszínt!
Részletek:
http://weddingatbanffycastle.ro/
Bérelhető konferenciatermek
A fénykorában Erdély Versailles-aként számon tartott Bánffy kastély ma is Erdély egyik legimpozánsabb kastélyegyüttese. Szeretné itt rendezni üzleti találkozóját, konferenciáját, családi összejöveteleit?
A Bánffy kastély 70 személyes konferenciateremmel, kisebb gyűlésteremmel, ebédlővel és kulturális kávézóval várja Önt.
Támogatónk Ő Királyi Fensége, A Wales-i Herceg
Támogatók: