Műemlékes nyilvántartási szám: CJ-II-m-B-07686

A kastély az egykori Alsózsuk területén található, amelyet 1968-ban egyesítettek Felsőzsukkal, viszont csak az utóbbi nevét tartották meg. Egy Zuku vagy Suk nevű falu már 1312-ben és 1314-ben is szerepel a forrásokban, de megbízható adatok hiányában a birtok korai múltja ismeretlen. A XVII. században a nagybarcsai Barcsay család birtokába kerül, majd Barcsay Mihály és Bánffy Katalin házassága révén a Bánffy család örökli: erre utal az is, hogy 1794-ben az itt található kúria gróf Bánffy György és báró Bánffy Farkas közös tulajdona. Az L alakú (tehát a mai kastély alaprajzához hasonló) udvarház, amelyet a források a XVIII. század végén már rossz állapotúnak írnak le, mindhárom katonai felmérésen (az első a XVIII. század második feléből származik) megjelenik, azzal a különbséggel, hogy ezek közül az utolsó, 1890 körüli térképen már kastélyként jelölik meg. Ennek alapján feltételezhető, hogy a mai kastély a XIX. század második felében épült fel a korábbi udvarház átalakításával, amit az épület eklektikus stílusa is igazol. A század végén Bakó Ferenc lovag tulajdonában volt, aki 1902-ben áruba bocsátotta az ekkor 17 szobát, alsó és felső üveges folyosót, 2 lépcsőházat, 3 balkont és 4 pincehelyiséget magába foglaló épületet. A vásárló báró Bánffy György özvegye volt, aki az első házasságból származó fiai számára vette meg az ingatlant. Teleki Domokos és ifj. Teleki Géza közül az utóbbi tulajdonában volt 1934-ig, ekkor báró Kemény Pál vette meg. Az épület államosítása után általános iskola működött itt, 2002-ben szolgáltatták vissza. Ma magántulajdonban levő, rendeltetés nélküli épület, a játszótér felől lehet megközelíteni, de az udvarra és az épületbe nem ajánlott bemenni.

Érdekesség:

1.  A „festők grófja”-ként is ismert ifj. gróf Teleki Géza (1881–1937) 1906 és 1934 között volt a kastély tulajdonosa, míg testvére, gróf Teleki Domokos a gernyeszegi kastélyt örökölte. Géza a művészi pályát választotta (Budapesten és Párizsban tanult), egyúttal a művészetek pártfogójaként is szerepet vállalt, amely néha hatalmas anyagi áldozatokkal járt. 1904-ben költözött a zsuki kastélyba, amely az 1911-ben Béldi Margit grófnővel (1891–1974) kötött házassága után telt meg igazán élettel: nemcsak a környékbeli birtokosok, hanem művészek és művészbarátok is gyakran megfordultak itt, többek között Megyessy Ferenc, a XX. századi magyar szobrászat egyik legfontosabb alakja, vagy a híres festőművész, Rippl-Rónai József. Zsuk az évente megszervezett lóversenyekről és vadászatokról is ismert volt: szeptember végétől három egymást követő vasárnap lóversenyek (amiért lóversenypályát is építtetett a gróf), majd három hónapon keresztül naponta tartott falkavadászat szórakoztatta a vendégeket. Ha rókára vadásztak, a résztvevők vörös frakkba öltöztek, ha pedig nyúlra, akkor zöldbe. A vendégek egy részét a Hubertus Szállodában helyezték el, amelyet akkor az 1891-ben alapított Erdélyi Falkavadásztársaság tartott fönn, de a gróf családtagjai és közeli barátai a kastélyban laktak. Az utolsó falkavadászatot 1913-ban, az utolsó lóversenyt pedig az 1940-es évek elején tartották.

Országos Széchényi Könyvtár – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár