Műemlékes nyilvántartási szám: CJ-II-m-B-07704.02

A Kornis-kastélytól északra fekszik az a kisebb méretű és újabb keletű épület, az úgynevezett „új kastély”, amely valamikor a XIX. század első felében épült klasszicista stílusban. Ebben az időszakban a szentbenedeki birtok tulajdonosai báró Kemény Cecília, Kornis Zsigmond (megh. 1809) özvegye, valamint gróf Teleki Anna, Kornis Ignác (megh. 1819) özvegye. A források 1820-ban említik őket.

A családi hagyomány szerint az „új kastély” azért épült meg, mert az ó-kastély túl nagy volt a család számára, valamint nehezen volt kifűthető, míg egy kisebb, korszerűbb építmény kényelmesebb és könnyebben fenntartható. És valóban, a Kornis-kastély XX. századi méltatói meg is említik, hogy a család az újabb épületet használja, amit egyébként a fennmaradt archív fényképek is tanúsítanak. Az 1900-as évek elején gróf Kornis Károly modernizálja az épületet, amelybe a vizet és a villanyáramot is bevezeti.

A nyújtott téglalap alakú, mintegy 1000 m² alapterületű épület pince- és földszintből áll, két oldalán 19 dór oszlop által határolt portikusz fut. Az eredetileg szimmetrikus kompozíciójú épületet déli oldalról is hasonló oszlopos portikusz határolta (ezt utólag befalazták), amelynek szimmetriatengelyét két rizalit-szerűen kiugró timpanonos tömeg hangsúlyozta – az út felőli timpanonon ma is látható az egy korona alatt egyesített két Kornis-címer.

A Kornis-kastélyegyüttes részeként a klasszicista épület osztozott az előbbi sorsában, amelyben végül egy általános iskola működött a 2000-es évekig (belsejében az iskolafunkciót elősegítő térmódosítások, nyílásbefalazások nyomai láthatók). Ma a rendeltetés nélküli épület folyamatosan romosodik. Látogatható ugyan, de biztonsági okokból nem ajánlott a belső terekbe bemenni.

Érdekesség:

1. Dés, Désakna, Szentbenedek és Szamosújvár egy részének villamosenergia ellátása, illetve közvilágítása 1910 óta biztosított, ami ritkaságnak számított a XX. század elején. Mindezt III. gróf Kornis Károlynak (1969–1918) köszönhette, aki, miután hazatért európai tanulmányútjáról, 1905-ben szakértői vizsgálatot kezdeményezett egy Szentbenedek mellé telepítendő vízi erőmű létesítésével kapcsolatban. 1909-ben létrehozta a Szent Benedek Elektromos Művek Rt. társaságot, amelynek többségi részvényese a Kornis család volt. Ezután elindultak a munkálatok. A Szamoson vasbeton duzzasztógátat, a jobb parton pedig egy korábbi malom helyén egy épületet emeltek, amelyben 2 db Ganz-Danubius turbina és 2 db Siemens-Schukert generátor működött. A Dés I. vízi erőművet 1910. július 10-én állították üzembe. Egy szamosújvári újságcikk szerint aznap este „a város közönsége ellepte az utcákat és a fúvózenekar hangjai mellett a késő éjjeli órákig gyönyörködött az új világításban”. 1923-ban a folyó túlsó partján megépült a Dés II. erőmű is. A második világháború után államosították ezeket.

Magyar Nemzeti Múzeum, Központi Adattár és Digitális Képarchívum