Műemlékes nyilvántartási szám: CJ-II-a-A-07704

Az írott forrásokban először 1308-ban megjelenő Szentbenedek a középkor folyamán hol királyi birtok volt a közelben fekvő Bálványosvár uradalmaként, hol pedig királyi tisztségviselők vagy nemesek (köztük a Bánffy család is) tulajdonát képezte. 1602-ben göncruszkai Kornis Boldizsárnak a korábbi birtokos Keresztúri Kristóf kővári kapitány lányával kötött házassága révén a falu a Kornis család birtokába kerül, amely ezt a települést választja lakóhelyéül.

A kastély kezdetei Keresztúri Kristóf nevéhez fűződnek: neki tulajdonítható a XVI. század második felére datálható, négyszögletes alaprajzú úgynevezett ókastély építése (a bejárata feletti egykori CK iniciálék és 1593-as évszám tanúsága szerint), amely a XVII. század során késő reneszánsz stílusban kiépült kastély magvát képezte – ezt módosította és bővítette báró Kornis Gáspár és gróf Kornis Zsigmond, Erdély későbbi kormányzója. Az emeleti reprezentatív termeket (némelyiket kazettás mennyezet fedte) egy 1673-ban Molnár Albert által készített reneszánsz lépcsőn lehetett megközelíteni, a homlokzatokat pedig különféle ikerablakok vagy lapos faragású indadíszes ablakkeretek ékesítették.

A lakóépületet körülölelő, három nyolcszögletes toronnyal és egy negyedik olaszbástyával, valamint egy masszív kaputoronnyal ellátott védőfal az 1680-as évekre már bizonyára megépült, de a Rákóczi-féle szabadságharc után javításra szorult, amint azt a kaputornyon a CO[mes] SI[gismund] KO[rnis] GUB[erantor] felirat és az 1720-as évszám tanúsítja. A XIX. és XX. század fordulóján néhány kisebb munkálatra került sor (1886-ban a kaputornyot javítja gróf Kornis Viktor; 1906-ban pedig az úgynevezett zöld bástyát gróf Kornis Károly).

Az államosítást követően a Csicsói Mezőgazdasági Kerület révén a Földművelésügyi Minisztérium vette át a kastélyt, amelyet silóvá és iskolává alakított. A több mint 9000 értékes kötetből és könyvritkaságból álló könyvtárat részben kifosztották, részben elégették az épületegyüttes udvarán. Az utolsó itt lakó (a tudományok és a történelem iránt rajongó) Kornis gróf hatalmas fegyver-, etnológiai és természettudományi gyűjteményéből (kitömött állatok, rovar-, növény- és ásványgyűjtemények) a helyiek „ellátták magukat”: kitömött állatokat, kerámiákat, textíliákat és bútordarabokat tulajdonítottak el. Magát az épületet is kifosztották: a homlokzatokon található nyílászárókat, kőkereteket vagy egyéb faragványokat elbontották.

1975 körül a Műemlékek Igazgatósága elindította a kastély helyreállítását, amely az akkori legrosszabb állapotban lévő kaputoronnyal kezdődött. A munkálatok során a kereteket, a párkányzatot és a tetőzetet erősítették meg, illetve javították. Az Igazgatóság 1977-es megszüntetésével viszont, egyéb restaurálási munkálatokhoz hasonlóan, a szentbenedeki is megszakadt, így a kastély többi részének javítását már nem folytatták. Ezek a következő évtizedekben fokozatosan romosodtak.

A kastélyhoz tartozó templomot az ortodox egyház vette át.

A kastélyt 2006-ban kapta vissza a Kornis család, amely viszont mára előrehaladottan romos állapotú. 2018-ban a Kornis család megalapította a Kornis Kastély Egyesületet, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvánnyal, valamint a szamosújvári Téka Alapítvánnyal és a Kemény Zsigmond Elméleti Líceummal együtt, azzal a céllal, hogy helyreállítsa és közösségi célokra használja az épületet. A kastély látogatható, de nem ajánlott a belső terekbe bemenni.

Érdekességek:

1. A kastély falait egykor két kőből faragott Mária-ikon díszítette – az egyik a kaputorony belső homlokzatán, a másik az ókastély bejárata felett állt. A domborművek két fára festett ikonnal hozhatók összefüggésbe – az egyik a füzesmikolai kolostortemplomban található ikonosztázion része, a másik a kolozsvári egykori jezsuita templom főoltárán található úgynevezett Könnyező Szűz képe. A források szerint az eredeti ikont 1681-ben festette egy bizonyos iklódi Lukács, amely a füzesmikolai templomba került adományként. Kornis Zsigmond grófnak az ikon iránti érdeklődését az a hír keltette fel, amely szerint az ikon könnyezett, így 1699-ben a kegyképet a saját szentbenedeki kápolnájába szállította, viszont később kénytelen volt visszaszolgáltatni azt a mikolai kolostornak. A katolikus egyház vizsgálatot indított az ügyben, majd a csodát elismerve, megengedte a kép nyilvános tiszteletét, viszont azt is elhatározta, hogy a kegykép Kolozsvárra kerüljön, ahol 1724-ben a jezsuita kolostor nemrégiben épült templomába helyezték. A kegykép tisztelete országszerte elterjedt, számos másolatot készítettek róla fára, üvegre, még kőmásolatok is készültek. Ugyanakkor, a mai napig vitatott egyes kutatók körében, hogy melyik az eredeti ikon – a füzesmikolai vagy az, amelyik az egykori jezsuita templomban található?

2. A közelmúltig a kaputornyot két kőből faragott egyszarvú avagy unikornis őrizte – utalás a tulajdonos család nevére és egyben címerére is, amely ugyancsak egyszarvút ábrázol. A látogatók még megtekinthetik a torony kapukeretén található családi címert, viszont az egyszarvúak mára eltűntek. 2016-ban egy éjszaka megkísérelték ellopni a szobrokat, egyiket sikerült elmozdítani a talapzatáról, de a várárokba esett. Az eset miatt a kastély jelenlegi tulajdonosa biztonságosabb helyre költöztette azokat. 

Magyar Nemzeti Múzeum, Központi Adattár és Digitális Képarchívum