A kastélyegyüttes az évszázadok során többször került átépítésre, a mindenkori tulajdonosok és a különböző korok igényeinek, ízlésének megfelelően. A 18. század legnagyobb, a kastélyt érintő megvalósítása a barokk patkóudvar megépítése volt a Bécsből Mária Terézia főlovászmestereként hazatérő Bánffy Dénes irányítása alatt. Ekkor készült el Johannes Nachtigall közreműködésével
a kastély épületeit díszítő barokk szoborgaléria is. A 19. század derekán Bánffy József lebontatta a valamikori bejáratként szolgáló hétszintes kaputornyot, és egybenyitotta a kastély reneszánsz udvarát a barokk patkóudvarral. A patkóudvar hajlatában a bejáratként szolgáló kapuépület két oldalán az istálló, lovarda, kocsiszín, illetve különböző műhelyek kaptak helyet.

Itt a kommunizmus éveiben okozott legjelentősebb, visszafordíthatatlan kár a szoborgaléria majdnem teljes megsemmisülése, hiszen a szobrokat az évtizedek során megrongálták, összetörték, ellopták. Néhány kivételtől eltekintve az eredeti helyükről elmozdított szobrok később sorsukra maradtak a kastélyudvaron vagy másutt.

A tető nélkül maradt kapuépület felújítása 2003-ban kezdődött, amikor turisták számára információs pontot, kiállítótereket hoztunk létre benne. Itt kapott helyet a kőtár is, amelyet Lost&Found Lapidárium néven nyitottunk meg 2018 nyarán. 2019-ben ez a kőtár egy újabb szobával bővült, ahova az (1980-as években segíteni akaró emberek által az Erdélyi Történelmi Múzeumba menekített) díszítő kőelemek néhány darabja tért haza egy időszakos kiállítás keretében. A felújítás jelenleg is folyamatban van, a helyreállítási szaktábor résztvevői itt gyakorolják a díszítő vakolatok technikáit. Az egykori hintószín felújítása és hagyományos mesterségek műhelyévé alakítása 2020-ban kezdődik el, a magyar kormány támogatásával.