Az épület a valamikori, védfallal ellátott birtok déli falára épült, eredetileg is konyhaépületként, bástyája a tartósabb élelmiszerek, zöldségek tárolását szolgálta, ezért nevezték almatoronynak. Az 1850-es évek nagyszabású átalakításakor toldották hozzá romantikus stílusban a dekoratív óratornyot, melynek felső szintje kiváló kilátást kínált a kastélyparkra.

A kommunizmus éveiben a traktorállomás dolgozóit szolgáló étkezdeként működött, és a víznyomásemelő berendezést is itt helyezték el. Az 1970-es évek végén termelőszövetkezeti munkapontként nyúltenyészetet létesítettek az évszázados falak között. Az 1980-as években még nagyrészt megvolt a tetőszerkezete, 2000-re viszont csak a romos falak maradtak az udvaron növő kukoricásban.

Ez az épület szorult a legsürgősebb beavatkozásra, innen indult az épületegyüttes helyreállítási folyamata 2001-ben, amikor szerkezetileg megerősítettük az épületet, elkészült a teljes tetőszerkezet, és az épület nagy része kívül-belül restaurálásra került. Átadása után a bástya földszintjén megnyílt a ma is működő Kulturális Kávézó. 2004-ben az épület középső részében elkészült a felszerelt konyha, ebédlő, a tetőtérben pedig azok a szálláshelyek, amelyeket elsősorban az épített-örökség helyreállító szakképzésben részt vevő diákok használnak. Azóta a folyamatos karbantartáson van a hangsúly, valamint az épület belső berendezésének tökéletesítésén. Az épület felújítása 90%-ban megvalósult. Az óratorony már épülését követően megsüllyedt és dőlni kezdett,
a támasztékként kialakított mérnöki szerkezet ideiglenes megoldás.