Turistatérkép / A temető
A Szentgyörgy utcából nyílik a meredek hegyoldalban kialakított, a sajátos temetkezési szokásokról nevezetes temetőbe vezető lépcsős sétány. A XVIII. század elejétől használt sírkert és egyben a dűlő helyi neve is, a Birgej, a német Bergből magyarosodott. A sírkövek híven tükrözik Torockó sajátos fejlődését, formaviláguk díszítéseik, jól beleilleszkednek a település népművészetébe. A legkorábbi, azaz a XVIII. század elejéről származó kövek puritán reneszánsz ízlést tükröznek. Az egyszerű, szabálytalan formájú terméskő tömbök, melyeket legfeljebb lapjukon csiszoltak a XIX. század első feléig készültek, egyetlen díszítésük a barokkos vonalvezetéssel keretezett és kialakított felirat. A XIX. század második felében kiteljesedő polgárosodás a temetőkertben egyre gyakoribb, klasszicizáló és romantikus hatásokat mutató, gazdagon faragott és míves feliratokkal ellátott obeliszk, oszlop, vagy íves kőlap alakú sírkövek, és kripták megjelenését hozta. Ellentétben kemény terméskő elődeiktől, ezen igen művészien faragott emlékek a szomszédos Székelyhidas puha mészkőjéből készültek, mely sokkal kevésbé tud ellenállni az időjárás, a fagy kihívásainak, így állapotuk mára igen leromlott. Az ékes feliratok, díszes faragványok mellett különleges értékűek a sírköveken fellelhető mesterségjegyek. Legelterjedtebb a keresztbe tett csákányt és kalapácsot mintázó bányászjelvény, valamint a vasváltókra utaló, (a település címerében is fellelhető) váltóekét és kerülőekét ábrázoló mesterjegy. A szűcsmesterségre a ködmönöket díszítő rozettákkal, az ácsfoglalkozásra fejszével és bárddal, a kőfaragó mesterekre kalapáccsal és vésővel utaltak. A múlt század második felétől, jelezve az életmód változását egyre gyakoribb a sírkövekre vésett búzakalásznyaláb.
Az érdekes sírkövek, mintáik, felirataik, ahogy azt Vincze Zoltán történész kiváló tanulmányában felvázolta, jól tükrözik a település egykori sokszínű társadalmi viszonyait. Ám a kívülálló látogató előtt rejtve marad a torockói nekropolisz igazi arca, a Birgej mélyén kialakított, sziklába vájt sírboltok titokzatos rendszere. A talaj adta lehetőségeket kihasználva, a bányászat mesterfogásait jól ismerő helyiek több koporsó egymás melletti elhelyezését lehetővé tevő föld alatti boltozott sírkamrákat ástak. A kiásott sírgödör, a síp, csak a koporsó leeresztésére szolgál, ennek hegy felőli keskenyebb végénél nyílik a tulajdonképpeni sírkamra. az elhantoláskor csupán ennek föld alatti bejáratát zárják le és temetik be.