A legtöbb épületben máig megmaradt a hagyományos népi bútorzat néhány darabja. Leggyakoribbak a festett kelengyésládák, fogasok, asztalok, falitékák. Ritkábbak a festett ágyak, székek, szekrények. Virágos ornamentikával gazdagon díszítettek, alapszínük sötétzöld, kék vagy piros, a mintákat pirossal, zölddel, fehérrel vagy más világos színekkel festik rájuk. Az általában kelengyeajándéknak készülő bútorokra a tulajdonosok nevét és a készítés évszámát szinte a díszítőelemek igényességével írták fel. Nagyrészük a századfordulón készült, de fennmaradt néhány 1860, 1870 és 1880 körüli bútor, melynek ornamentikája és színvilága különböző; ezekre nagyobb méretű tulipános mintákat festettek. A festett bútorokkal, hímzett terítőkkel, nyíláskeretező függönyökkel és hímzett párnás, magasra vetett ággyal berendezett szobát néhány házban még őrzik.

A festett népi bútorokat a XIX. század második felében a polgári bútordivatnak megfelelő darabokkal egészítik ki, vagy cserélik ki. Ezek a ma már igen értékes sötétbarna tónusú, általában faragott bútorok szintén sok házban megmaradtak.

Külön figyelmet érdemelnek a beépített szekrények. A polgári jellegű kőépületek konyháiban, szobáiban a falsík közepén helyezték el a kisebb (ablak) méretű beépített szekrényt vagy tékát. Ezeknek általában táblás vagy betétes, díszített ajtójuk van. A módosabb házaknál megjelenik az ajtóméretű, nagy beépített szekrény, melynek alsó része zárt, de felső része lehet üveges vagy nyitottpolcos is. Mindkét típuson gyakori a nyílvessző alakú díszítés, amellyel a kovácsoltvasrácsokon és a templomtorony zsalugáterein is találkozhatunk.

A míves empire ízlésű, világosabb tónusú intarziás bútorok, (sifonok és kasztenek), amelyek beépített szekrény változatban is készülnek, már jóval ritkábban fordulnak elő.

A szakirodalomban leírt, vízmelegítő katlant és plattenes fűtőt egyaránt tartalmazó füles kemence egyetlen darabja Torockószentgyörgyön maradt fenn. A ma leginkább fellelhető kupolás vagy hasábkemencék általában sütőházakban, ritkábban konyhában vannak, de elhelyezkedhetnek úgy is, hogy szájuk a sütőházba nyílik, miközben a kemencetest az épület falán kívül áll. Nem ritka a valamilyen fedéllel ellátott, teljesen függetlenül az udvaron található kemence sem.  Az újkori építésűek jóval kisebb méretűek múlt századi elődeiknél.

A szobák fűtésére csempés kandallókat használtak. Két átépített példányuk torockói magángyűjteményekben látható (174., 180. sz.) Nagyon elterjedtek a még napjainkban is használatban levő, Pusztakalánban gyártott, gazdagon díszített, öntöttvas kályhák.